2011. április 20., szerda

un dictionnaire ancien-egy régi szótár








J'ai trouvé un dictionnaire par hasard.
C'était le première livre que j'ai pris dans "le magasin",sur la rue.
C'était un bon marché, 100 forint!
Et les mots!Mirifique.
Véletlenül találtam ezt a szótárat egy árusnál az utcán.
Ez volt az első, amit kézbe vettem és csak 100 Ft volt!
Na és a szavak!Egész fantasztikus.

Par.ex.:
Pl.:
l'écouvillon-pemet,ágyutörlő
le vespéral-vecsernyekönyv
l'écrin-ékszerszekrény
le charivari-sirató este
élaguer-fát megnyes,tisztogat,megrövidít

Seulement une noix...-csak egy dió...



Les lumières ou les ombres?
Ensemble ou isolément?
On peut choisir.
Fények vagy árnyékok?
Együtt vagy külön?
Dönthetünk.

l’autre langue française




l’autre langue française


elle a eu le toupet de se pointer sans avoir pris rendez-vous
après elle me jette dans les mots touffus -qui a dit ça
elle fait des messes basses -ce n’est pas moi, toujours
elle tombe dans les pommes -c’est sûr
et elle est malade comme un chien -ou pas
puis elle fait de l’ombre á une vache espagnole qui parle

(mon ouvrage)
(saját írásom)

2011. április 18., hétfő

les lumières de la forêt-az erdő fényei





















Zsoltár 36,6-11:
"Uram, az égig ér a te kegyelmességed; a te hűséged a felhőkig!
Igazságod, mint Isten hegyei; ítéleteid, mint a nagy mélységek; az embert és barmot te tartod meg, Uram!
Oh Isten, milyen drága a te kegyelmességed; az embernek fiai a te szárnyaidnak árnyékába menekülnek.
Dúslakodnak házadnak bőséges javaiban; megitatod őket gyönyörűségeid folyóvizéből.
Mert nálad van az életnek forrása; a te világosságod által látunk világosságot.
Terjeszd ki kegyelmességedet a te ismerőidre, és igazságodat az igaz szívűekre."
(Károli Gáspár fordítása)

Psaume 36,6-11:
"Éternel! ta bonté atteint jusqu'aux cieux, Ta fidélité jusqu'aux nues.
Ta justice est comme les montagnes de Dieu, Tes jugements sont comme le grand abîme. Éternel! tu soutiens les hommes et les bêtes.
Combien est précieuse ta bonté, ô Dieu! A l'ombre de tes ailes les fils de l'homme cherchent un refuge.
Ils se rassasient de l'abondance de ta maison, Et tu les abreuves au torrent de tes délices.
Car auprès de toi est la source de la vie; Par ta lumière nous voyons la lumière.
Étends ta bonté sur ceux qui te connaissent, Et ta justice sur ceux dont le coeur est droit!"
(la traduction de Louis Segond)

2011. április 17., vasárnap

Az erdei egér és kicsinyei-Souris-des-Bois et ses petits
























Az Erdei Egér és kicsinyei

Minden nyugodt a nagy erdőben ezen a szép délutáni napon.
Az Erdei Egér és kicsinyei jó puha vackukban alszanak az átjárójuk mélyén, amit az Erdei Egér maga ásott ki a földben.
Majdnem egész nap alszik, de éjjel mindig ennivalót keres.
Az Erdei Egér sok más egérrel él együtt, akiknek szintén vannak fészkük és kicsinyeik.
Mivel minden átjáró egymásba nyílik, így egy nagy család lesznek.
Bizonyos átjárók megvédik az összegyűjtött élelmet.
Az egerek ott halmozzák fel a magokat és bogyókat télre.
A földbe vájt átjárókba viszik tehát az élelmiszer tartalékot, és ez nagyon nehéz munka ezeknek a pici állatoknak!
Eljön az éj. Az Erdei Egér felébred. Ez az az idő, amikor elkezdi a munkáját.
Hagyja aludni a kicsinyeit,míg ő elszalad az átjáró elejéig. Kaparni kezdi a földet a mancsaival, s elrágcsálja a gyökereket, amik az útját állják: ide fogja később elhelyezni a tartalékait. A munka befejeztével elindul ennivalót keresni.
Az egyik átjáró kifelé torkollik, s egy falhoz közel, az erdő szélére vezet ki.
Az Erdei Egér kidugja a fejét a nyíláson, hogy körülnézzen.
Az éjszaka világos, ragyog a hold.
Mozgatja a bajszát és szimatol. Semmi nem tűnik fel. Íme, már kívül is van.
A másik fal mellett van egy mező. És a mezőn egy csűr.
„Ide kell mennem.”- gondolja az Erdei Egér.
Keresztülfúrja magát egy nagy lyukon a falban és azokat a nyomvonalakat követi a fűben, amit előtte más egerek hagytak. Élesen látó szeme felcsillan és nagy fülei a legkisebb zajt is azonnal meghallják.
A csűr ajtaja zárva van.
Az Erdei Egér alatta surran be és rohan a búzászsákok felé.
Választ egy zsákot és elkezdi kirágni a vásznat. A lyuk egyre szélesedik.
Odatolja a pofácskáját és megtölti a száját búzamaggal.
„ El fogom hordani a rejtekhelyemre-gondolja-, aztán visszajövök és keresek még.”
Így megállás nélkül jön és megy a csűrből a rejtekhelyére, a rejtekhelyéről a csűrbe.
Nő a halom az átjáró mélyén. Az Erdei Egér megszemléli a búzahalmot.
„Utoljára még visszamegyek.”- gondolja, és visszafelé indul a hosszú átjárón egészen a csűrig.
Megtölti a pofazacskóit maggal, majd visszaindul. Hirtelen megáll az úton: felbukkant előtte Menyét, aki a lyukban a falon rejtőzködött.
Menyét szereti elcsípni az egereket. Addig a pillanatig, amíg ugrál az áldozata után, suhogó szárnyakkal jön Szürke Bagoly, mert ő is le akar csapni az Erdei Egérre.
Menyét felemeli a fejét, meglátja Szürke Baglyot aki lehajol és szintén észreveszi.
Tekintetük verekedésre hív, miközben az Erdei Egeret elfelejtik, mire ő, gyorsan, mint a villám,beugrik a lyukba a falon. Kis orra nyugtalanul remeg, bajusza is reszket, de megmenekült.
„Micsoda éjszaka!-gondolja-, szerencsére sem az egyik, sem a másik nem tudott elkapni.”
És beszalad az átjáróján át megnézni a vackát, ahol négy csemetéje még mindig alszik.

(ma traduction)
(saját fordítás)

2011. április 15., péntek

Adam Zagajewski: Keresd-Cherche




Adam Zagajewski: Keresd

Visszatértem a városba,
ahol kisgyermek voltam, majd
nagykamasz, majd harmincéves vénember.
A város közönnyel fogadott,
ám az utcai hangosbeszélők így pusmogtak:
hát nem látod, hogy a tűz mindegyre ég,
hát nem hallod a lángok sercegését?
Utazz tovább.
Keresd valahol másutt.
Keresd.
Keresd a valódi hazád.

(Zsille Gábor fordítása)

Adam Zagajewski: Cherche

J’ai rejoint la ville
où j’était petit enfant, puis
un adolescent, ensuite un vieil homme
de trente ans.
J’ai été froidement accueilli par la ville,
mais les haut-parleurs ont murmuré dans la rue:
tu ne vois pas que le feu brûle toujours,
tu n’entends pas les crépitations des flammes?
Voyage plus loin.
Cherche ailleurs.
Cherche.
Cherche ta véritable patrie.

(ma traduction)
(saját forítás)

Adam Zagajewski: A magány története-L’histoire de solitude





Adam Zagajewski: A magány története

A madárdal elhal.
A hold beáll egy fotóhoz.
Az országút nedves pofája csillog.
Érett mezők illatát hozza a szél.
A magasban apró gép ficánkol,
Akár egy delfin.

(Zsille Gábor fordítása)


Adam Zagajewski: L’histoire de solitude

Le chant d’oiseau expire.
La lune se fait photographier.
La gueule mouillée de la route brille.
Le vent apporte la fragrance mure de la prairie.
Au dessus un avion fait des galipettes
comme un dauphin.

(ma traduction)
(saját fordítás)