2011. május 7., szombat
crépuscule-alkonyat
Baudelaire:
Correspondances
La Nature est un temple où de vivants piliers
Laissent parfois sortir de confuses paroles;
L'homme y passe à travers des forêts de symboles
Qui l'observent avec des regards familiers.
Comme de longs échos qui de loin se confondent
Dans une ténébreuse et profonde unité,
Vaste comme la nuit et comme la clarté,
Les parfums, les couleurs et les sons se répondent.
Baudelaire:
Kapcsolatok (részlet)
Templom a természet: élő oszlopai
időnkint szavakat mormolnak összesúgva;
Jelképek erdején át visz az ember útja,
s a vendéget szemük barátként figyeli.
Ahogy a távoli visszhangok egyberingnak
valami titkos és mély egység tengerén,
mely, mint az éjszaka, oly nagy, és mint a fény,
egymásba csendül a szín és a hang s az illat.
(Szabó Lőrinc fordítása)
Feliratkozás:
Megjegyzések küldése (Atom)
Nagyon tetszik ez a bejegyzésed, különösen a fotó :)
VálaszTörlésKöszönöm,a házunk előtt áll ez az ősöreg fa, mióta az eszemet tudom.:)
VálaszTörlésj'ai beaucoup aimée ton blog ,de tres jolies photos ,bonne continuation cyrille
VálaszTörlésJe remercie de tes mots gentills!:)
VálaszTörlés