"A tenger, mely mindent magához szólít, szólít most engem is, fel kell a hajóra szállnom.
Mert maradnom, bár az órák elhamvadnak az éjszakában, egy volna azzal, hogy megfagyok, kristállyá válok, és a sár magához köt.
Örömmel vinnék magammal mindent, ami itt van.
De hogyan tehetném?
A hang nem viheti magával a nyelvet és az ajkat, melyről szárnyra kelt."
/Kahlil Gibran/
Hüpp...hiányozni fogsz.:'(
VálaszTörlésTe is nekem, nagyon! De lélekben nem válunk el!
VálaszTörlés