si...- ha...

fils

la mère

Grègoire Ta main - Kezed

http://www.youtube.com/watch?v=DENeqMZoVcA&ob=av3e

Tu sais que j’ai du mal,
Encore à parler de toi,
Il parait que c’est normal,
Il n’y a pas de règles dans ces jeux là.

Tu sais j’ai la voix qui se sert,
Quand je te croise dans les photos,
Tu sais j’ai le cœur qui se perd,
Je crois qu’il te pense un peu trop.

C’est comme ça,
C’est comme ça.

J'aurais aimé tenir ta main,
Un peu plus longtemps…
J'aurais aimé tenir ta main,
Un peu plus longtemps…
J'aurais aimé que mon chagrin,
Ne dure qu’un instant.
Et tu sais j’espère au moins,
Que tu m’entends.

C’est dur de briser le silence,
Même dans les cris, même dans la fête,
C’est dur de combattre l’absence,
Car cette conne n’en fais qu’à sa tête.

Et personne ne peut comprendre,
On a chacun sa propre histoire.
On m'a dit qu’il fallait attendre,
Que la peine devienne dérisoire.

C’est comme ça,
C’est comme ça.

J'aurais aimé tenir ta main,
Un peu plus longtemps…
J'aurais aimé tenir ta main,
Un peu plus longtemps…
J'aurais aimé que mon chagrin,
Ne dure qu’un instant.
Et tu sais j’espère au moins,
Que tu m’entends.

Je voulais te dire que j’étais fier,
D’avoir était au moins un jour,
Un peu ton ami et ton frère,
Même si la vie a ses détours.

C'est comme ça,
C'est comme ça.

J'aurais aimé tenir ta main,
Un peu plus longtemps…
J'aurais aimé tenir ta main,
Un peu plus longtemps…
J'aurais aimé que mon chagrin,
Ne dure qu’un instant.
Et tu sais j’espère au moins
Que tu m'attends.


Tudod, hogy fàj mèg
Rolad beszèlni,
Ugy tunik, ez a normàlis,
nincs szabàly ezekre a napokra.

Tudod, hogy szolok,
Amikor azt hiszem, te vagy a kèpeken,
Tudod a szivem megszakad,
azt hiszem,
Egy kicsit sokat gondol ràd.

Igy van ez,
Igy van ez.

Szerettem volna fogni a kezed egy kicsit tovàbb…
Szerettem volna fogni a kezed egy kicsit tovàbb…
Szerettem volna,
Hogy a bànatom csak egy pillanatig tartson,
ès tudod,
Remèlem, legalàbb hallasz.

Nehèz megtorni a csendet, a krizisekben,
Az unnepekben is,
Nehèz eltorolni a csatàt,
Mert ez csak a gondolatokban lètezik.

ès senki nem èrt,
Mindenkinek megvan a sajàt tortènete,
Azt mondjàk, vàrni kell,
hogy a szomorusàg nevetèssè vàljon.

Igy van ez,
Igy van ez.

Szerettem volna fogni a kezed egy kicsit tovàbb…
Szerettem volna fogni a kezed egy kicsit tovàbb…
Szerettem volna,
Hogy a bànatom csak egy pillanatig tartson,
ès tudod,
Remèlem, legalàbb hallasz.

Szeretnèm neked elmonani,
Hogy buszke voltam ràd,
Hogy legalàbb egy napra a honapban
Egy kicsit a baràtod ès testvèred voltam,
Mèg ha az èlet ilyen fordulatot is vett.

Igy van ez,
Igy van ez.

Szerettem volna fogni a kezed egy kicsit tovàbb…
Szerettem volna fogni a kezed egy kicsit tovàbb…
Szerettem volna,
Hogy a bànatom csak egy pillanatig tartson,
ès tudod,
Remèlem, legalàbb hallasz.

de la vie

"Elle a dû faire toutes les guerres
Pour être si forte aujourd’hui
Elle a dû faire toutes les guerres
De la vie..."

(Je l'aime à mourir de Shakira)

"Vègig kellett harcolnia minden hàborut
Hogy ma annyira erös legyen
Vègig kellett harcolnia minden hàborut
Az èletèben..."

(Je l'aime à mourir de Shakira)

:)

Paul Verlaine: Rossignol - A fülemüle

Rossignol

Comme un vol criard d'oiseaux en émoi,
Tous mes souvenirs s'abattent sur moi,
S'abattent parmi le feuillage jaune
De mon coeur mirant son tronc plié d'aune
Au tain violet de l'eau des Regrets,
Qui mélancoliquement coule auprès,
S'abattent, et puis la rumeur mauvaise
Qu'une brise moite en montant apaise,
S'éteint par degrés dans l'arbre, si bien
Qu'au bout d'un instant on n'entend plus rien,
Plus rien que la voix célébrant l'Absente,
Plus rien que la voix -ô si languissante!-
De l'oiseau qui fut mon Premier Amour,
Et qui chante encor comme au premier jour;
Et, dans la splendeur triste d'une lune
Se levant blafarde et solennelle, une
Nuit mélancolique et lourde d'été,
Pleine de silence et d'obscurité,
Berce sur l'azur qu'un vent doux effleure
L'arbre qui frissonne et l'oiseau qui pleure.

Paul Verlaine, Poèmes saturniens

A fülemüle

Mint egy rikoltozó, riadt madárcsapat,
emlékeim hada most a szívemre csap,
szívemre csap, megül arany lombozatában,
s nézi a Bánatok violaszín tavában,
mely mélabúsan ott gyűrűzik, mennyire
meggörnyed már sudár égerfa törzsöke;
lecsap rám, ám a zaj, a kis, nyirkos fuvallat,
mely baljósan motoz a lomb közt, újra hallgat,
elbékül lassudan sebes lélegzete,
úgyhogy a gally között nem neszez semmi se,
s csak a Nem Láthatót zengi egy hang a csendbe,
egy hang zeng már csupán-egy madárhang-,
epedve,
ő zeng, ki életem első szerelme volt,
s most is úgy énekel, ahogy hajdan dalolt,
s a hold könnyel kivarrt, vakító fátyolában
nagy ünnepélyesen kibukkan halaványan
a nyári éjszaka. Oly mélabús, sötét,
lehúzza hallgatás nehéz lágy köntösét,
a légre dőlve ring, s a csepp szél sóhajára
megrezzen egy faág és felsír a madárka.
(fordította Szabó Magda)

planè - lebegès

Toucher l' infini - èrinteni a vègtelent

Ou es-tu? - Hol vagy?

à Neuchâtel

« Ou es-tu ?
Ici.
Quelle heure est-il ?
Maintenant.
Que vis-tu ?
Le moment prèsent. »
(Le guerrier pacifique)

"Hol vagy...?
Itt.
Ez mikor tÖrtènik?
Most.
ès te mi vagy?
Ez a pillanat."
(A bèkès harcos utja)