Reggelenként, amikor Levendorka kinyitja a szemét a függőágyban, rögtön megkérdezi:
- Megérett már a ribizli?
És mielőtt felelhetnék, kilibbennek a kertbe Zümmártával, alaposan megszemlélni, NAGYON ALAPOSAN, hogy is állnak a szemek.
Aztán csak ülnek a kaptárak mögött, napoznak, várják, hogy érjen tovább, mert ők ugye, türelemmel vannak.
A ribizlibokor ekkora érdeklődés láttán elpirul, megköszörüli a torkát és megkéri Zümmártát, ugyan énekeljen már neki egy vidám kis dalt.
Zümmárta ilyenkor elduruzsolja neki a "haj, piros ribizliszemek"-et s helyreáll a világbéke.
Jó kis mesék ezek :)
VálaszTörlésTudod, sose gondoltam volna, hogy valami igazán hiányozni fog otthonról (itt most nem személyekre gondolok...). Emlegették, hogy itt nincs rendes túró, nincsenek ezzel készült termékek, meg sok minden mást is, ami otthon megszokott... és hogy ez majd mennyire fog hiányozni nekem. És nem ezek hiányoznak. Pl. a ribizli hiányzik... A savanykás íz, ahogy felébreszti az összes ízlelőbimbót a számban... Most egy kis emléket hoztál elő belőlem... :) Köszönöm neked!
Érdekes lehet egész más környezetben élni, mint amit megszoktál-megszerettél...s mikor néha az emlékek, egy-egy illat, íz felötlik a legváratlanabb pillanatokban...
VálaszTörlésIgen, én is gondolkodtam már, ha majd elmegyek, mennyire más lesz minden,az apróságok is.