2011. június 11., szombat

Levendorka et / és Zümmárta-au revoir cadeaux de ma mère







J'irai en France, c'est pourquoi ma mère a donné Levendorka et Zümmárta á moi.
Elles sont mes au revoir cadeaux.Helen qui a fait pour moi, elle habite sur la Nouvelle-Zélande maintenant.

Levendorkát és Zümmártát Helen készítette Új-Zélandon és anyutól kaptam búcsúajándékként, ők kísérnek majd el Franciaországba.
Amint látható a képeken, nagyon jól érzik magukat nálam, mintha mindig is itt lettek volna, a függőágyukat pedig annyira megszerették, hogy még éjjel is abban akarnak aludni.
Tegnap érkeztek meg, és Levendorka elmondta, hogy úúúgy aggódott a repülők miatt, a zajok miatt,a sötét miatt, amiatt, hogy talán nem talál majd ide.
Zümmártának kellett megnyugtatnia.
(Még jó, hogy ott van neki.)
Én is elmondtam, hogy aggódtam a repülők miatt, a hosszú út miatt, amiatt, hogy majd elvesztik.Anyu csendesített le.
De mikor megérkeztek, egymás nyakába borultunk,volt tánc, nem volt több aggódás.
Jó hatással vagyunk egymás idegeire és jó hatással van ránk a mindig csupa mosoly és optimizmus Zümmárta is, akit még az sem hökkentett meg, hogy a télből, ami Új-Zélandon most kezdődött, hirtelen a nyárba csöppent.Mindjárt ment virágnézőbe.

Tegnap cseresznyéztünk, sétáltunk a kertben,megnéztük a méheket, megkóstoltuk a mézet, és elégedetten csak úgy lóóógtunk egymás társaságában.
Megkértük Timit,kedves barátnőmet, hogy a fényképekből, amit készítettem, csináljon montázst,mert mi,19.századi lelkek ehhez nem értünk.
Levendorka kérdi, ugye, mostantól ők is szerepelnek majd a blogon.
-Perszehogypersze -mondom neki-,lesz folytatás.


És íme a kezdet, Helen meséje:

Bemutatom neked Levendorkát :)

Lilaságánál csak szerénysége és alázatossága nagyobb. Nagyon szereti hallgatni, amikor mesélnek neki, de legjobban gazdival szeretne már lenni. Kicsit türelmetlen fajta naffejű, és sokáig tud tipródni, ha döntenie kell valamiben. Persze, utóbbi nagyon érthető, elvégre nagyon
nehéz néha dönteni egy adag vaníliafagyi és egy bozdaüdítő közt.

Nagyon szeret nagyokat sétálni, vadvirágokat szedni, megtanulni
mindnek a nevét, meg azt is, ha hasznos gyógynövény. Aztán szedni
belőlük szárításra is, hogy aztán gyógyteával kezelje a kétlábú
barátokat, akik a gazdi barátai valójában. Mindezt akkora örömmel
teszi, hogy belülről az egész mackó egy nagy szív :) Persze, a sok
barangolástól szeplős lett az orra, de kit érdekel? Ettől csak még
aranyosabb lett, nem igaz?

Természetesen füle tövében mindig akad egy szép szál virágocska :) Ha
épp nem akad olyan, akkor marad a horgolt virág, ami csakis rózsaszín
lehet, mert az illik a finoman virágos, franciásan könnyed
ruhácskájához.

Kedvenc virága mindig is a levendula marad. Szereti, ha levendula
illatú a buksija, ezért legszívesebben egy levendulapárnán aludna -
amíg haza nem jön a gazdi.

Imádja a francia nyelvet, leginkább hallgatni, merthogy egy árva
kukkot se ért belőle. De a zengése, mint valami zene. Egyszer szeretné
megtanulni ezt a gyönyörűséges nyelvet.

Természetesen: imádja a mézet. Szerencsére nem kell vigyáznia
alakjára, jó géneket örökölt, nem hízékony :) Így hát nagy adag
mézessütiket, mézes teákat, limonádékat tüntethet el a pocijában.
Leginkább házimézre vágyik, de azt hallotta, a gazdi maga is méhész
család sarja... így nem lesz sose gondjuk mézre.


És hogy hogy kerül a képbe Zümmárta? Hát úgy, hogy közös mézbeszerző útjukon folyton találkoztak, és a végén már annyiszor összebotlottak, hogy elkezdtek összezümmögni. Mostanra már nagyon jó barátok lettek. Közösen nyalogatják fényesre a mézesbödönt... és közben származási helyükről mesélnek, illetve egyeztetik a kulturális különbségeket. Meg is lepődtek, hogy mennyi hasonlóság van bennük...

---

Levendorka szörmók pofija lila árnyalatokból készült, amihez a
fonalakat Új Zélandon állították elő :) Biza! A nózija rózsaszín, mint
ahogy a finoman virágos pamut ruhácskája is. Meg a kis virágocska a
füle tövében. Kapott egy világoszöld, csupafriss sálat, ami pont olyan
szép zöld, mint az alma, amit annyira szeret :)

Zümmárta viszont nagyon vékony pamutfonalból készült, olyan apró, hogy kész ujjtekerés volt megfogni készülés közben. De megérte :))

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése