„Tekintsetek föl a magasba, és nézzétek: ki teremtette az ott levőket?...” (Ézsaiás 40:26)
G. K. Chesterton írta: „A világból nem hiányoznak a csodák, csak mi vagyunk érzéketlenek rájuk”. Azt mondják, hogy ha a Föld olyan kicsi volna, mint a Hold, akkor a gravitációja nem lenne akkora, mint amekkorára szükségünk van. Másrészt viszont, ha akkora lenne, mint a Jupiter, akkor az óriási gravitáció csaknem lehetetlenné tenné az emberi mozgást. Ha olyan közel lenne a Naphoz, mint a Vénusz, akkor a hőség elviselhetetlen lenne; ha olyan távol lennénk, mint a Mars, akkor éjjelente mindenütt hó és jég lenne. Ha az óceánok csak feleekkorák lennének, akkor a jelenlegi csapadékmennyiségnek csak a 25%-át kapnánk; ha a területük csak a mostani terület 1/8-ával lenne nagyobb¸ a csapadék 400%-kal nőne, és az egész földet egy óriási lakhatatlan mocsárrá változtatná. A víz 0 °C-on megfagy. De ha az óceánok is e törvény szerint működnének, a sarki területek olvadásának egyensúlya felborulna, és mindannyian jégbe zárva végeznénk. Ennek megelőzésére Isten sót tett a tengervizekbe, hogy fagyáspontjukat megváltoztassa. Mindezt egyetlen napi munkával végezte el!
A zsoltáros ezt írja: „Milyen nagy alkotásaidnak száma, Uram! Valamennyit bölcsen alkottad… Éneklek az Úrnak, amíg élek, zsoltárt zengek Istenemnek, amíg csak leszek” (Zsoltárok 104:24-33). Ha Isten keze munkája nem késztet dicsőítésére, és arra, hogy még jobban meg akard őt ismerni, akkor mi fog? John Stott mondta: „A legnagyobb hivatkozási alapunk nemességünkre az, hogy úgy vagyunk teremtve, hogy képesek legyünk megismerni Istent, személyes kapcsolatban lenni vele, képesek legyünk szeretni és dicsőíteni Őt. Valóban, akkor vagyunk igazán emberek, ha térden állunk Teremtőnk előtt.”
www.maiige.hu
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése