Adam Zagajewski: Óda a lágysághoz
A hajnalok vakok, mint az újszülött
macskák. A körmök bizalomteli nőnek,
még nem tudják, mit érintenek majd.
Az álmok szelídek, és gyöngédség
gomolyog felettünk, akár a köd, akár
a székesegyház harangja, mielőtt lehűl.
(Zsille Gábor fordítása)
Adam Zagajewski: Ode chez la mollesse
Les aubes sont aveugles comme les chats
nouveaux-nés. Les ongles grandissent
avec confiance et ne savent quoi
toucher.
Les songes sont paisibles et la tendresse
qui moutonne au dessus de nous, comme
le brouillard, comme la cloche de la
cathédrale, avant de rafraîchir.
(ma traduction)
(saját fordítás)
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése