Az Erdei Egér és kicsinyei
Minden nyugodt a nagy erdőben ezen a szép délutáni napon.
Az Erdei Egér és kicsinyei jó puha vackukban alszanak az átjárójuk mélyén, amit az Erdei Egér maga ásott ki a földben.
Majdnem egész nap alszik, de éjjel mindig ennivalót keres.
Az Erdei Egér sok más egérrel él együtt, akiknek szintén vannak fészkük és kicsinyeik.
Mivel minden átjáró egymásba nyílik, így egy nagy család lesznek.
Bizonyos átjárók megvédik az összegyűjtött élelmet.
Az egerek ott halmozzák fel a magokat és bogyókat télre.
A földbe vájt átjárókba viszik tehát az élelmiszer tartalékot, és ez nagyon nehéz munka ezeknek a pici állatoknak!
Eljön az éj. Az Erdei Egér felébred. Ez az az idő, amikor elkezdi a munkáját.
Hagyja aludni a kicsinyeit,míg ő elszalad az átjáró elejéig. Kaparni kezdi a földet a mancsaival, s elrágcsálja a gyökereket, amik az útját állják: ide fogja később elhelyezni a tartalékait. A munka befejeztével elindul ennivalót keresni.
Az egyik átjáró kifelé torkollik, s egy falhoz közel, az erdő szélére vezet ki.
Az Erdei Egér kidugja a fejét a nyíláson, hogy körülnézzen.
Az éjszaka világos, ragyog a hold.
Mozgatja a bajszát és szimatol. Semmi nem tűnik fel. Íme, már kívül is van.
A másik fal mellett van egy mező. És a mezőn egy csűr.
„Ide kell mennem.”- gondolja az Erdei Egér.
Keresztülfúrja magát egy nagy lyukon a falban és azokat a nyomvonalakat követi a fűben, amit előtte más egerek hagytak. Élesen látó szeme felcsillan és nagy fülei a legkisebb zajt is azonnal meghallják.
A csűr ajtaja zárva van.
Az Erdei Egér alatta surran be és rohan a búzászsákok felé.
Választ egy zsákot és elkezdi kirágni a vásznat. A lyuk egyre szélesedik.
Odatolja a pofácskáját és megtölti a száját búzamaggal.
„ El fogom hordani a rejtekhelyemre-gondolja-, aztán visszajövök és keresek még.”
Így megállás nélkül jön és megy a csűrből a rejtekhelyére, a rejtekhelyéről a csűrbe.
Nő a halom az átjáró mélyén. Az Erdei Egér megszemléli a búzahalmot.
„Utoljára még visszamegyek.”- gondolja, és visszafelé indul a hosszú átjárón egészen a csűrig.
Megtölti a pofazacskóit maggal, majd visszaindul. Hirtelen megáll az úton: felbukkant előtte Menyét, aki a lyukban a falon rejtőzködött.
Menyét szereti elcsípni az egereket. Addig a pillanatig, amíg ugrál az áldozata után, suhogó szárnyakkal jön Szürke Bagoly, mert ő is le akar csapni az Erdei Egérre.
Menyét felemeli a fejét, meglátja Szürke Baglyot aki lehajol és szintén észreveszi.
Tekintetük verekedésre hív, miközben az Erdei Egeret elfelejtik, mire ő, gyorsan, mint a villám,beugrik a lyukba a falon. Kis orra nyugtalanul remeg, bajusza is reszket, de megmenekült.
„Micsoda éjszaka!-gondolja-, szerencsére sem az egyik, sem a másik nem tudott elkapni.”
És beszalad az átjáróján át megnézni a vackát, ahol négy csemetéje még mindig alszik.
(ma traduction)
(saját fordítás)
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése