2011. július 25., hétfő

Au revoir, mes amis,mes amies-Isten veletek, barátaim!



"A tenger, mely mindent magához szólít, szólít most engem is, fel kell a hajóra szállnom.
Mert maradnom, bár az órák elhamvadnak az éjszakában, egy volna azzal, hogy megfagyok, kristállyá válok, és a sár magához köt.
Örömmel vinnék magammal mindent, ami itt van.
De hogyan tehetném?
A hang nem viheti magával a nyelvet és az ajkat, melyről szárnyra kelt."
/Kahlil Gibran/

2 megjegyzés: